Nemcsak egy szűk ajánlatkérői kört érint
Az első és talán legfontosabb kérdés, hogy kikre vonatkoznak az új szabályok.
A 235/2024. (VIII. 8.) Korm. rendelet 1/A. § (1) bekezdése egyértelmű: a 3/A. alcím rendelkezéseit valamennyi ajánlatkérő köteles alkalmazni az uniós értékhatárt elérő becsült értékű közbeszerzési és koncessziós beszerzési eljárásokban.
A szabályozás tehát nem szűkíti az alanyi kört például a központi kormányzati szervekre. Ez összhangban áll az átültetett (EU) 2023/1791 irányelvvel is, amely a korábbi szabályozáshoz képest kiterjesztette az energiahatékonysági követelmények alkalmazási körét.
Az uniós értékhatárt elérő eljárások előkészítésekor ezért az energiahatékonysági szabályok vizsgálata mostantól gyakorlatilag kötelező ellenőrzési ponttá válik.
Nem minden beszerzésre ugyanazt a szabályt kell alkalmazni
Az új rendszer első látásra bonyolultnak tűnhet, valójában azonban egy logikus, lépcsőzetes vizsgálatra épül, amely a legegyszerűbben egy háromlépcsős döntési fával írható le.
1. lépcső: Van olyan beszerzési elem, amelyre konkrét energiahatékonysági követelmény vonatkozik?
Elsőként azt kell megvizsgálni, hogy a beszerzés tartalmaz-e a Korm. rendelet 14/B. § (2), illetve (4)–(6) bekezdése alá tartozó elemet. Ide tartozhatnak többek között:
- az energiacímke-köteles termékek;
- a kizárólag ökodizájn-követelmények hatálya alá tartozó termékek;
- a C1, C2 és C3 osztályú gumiabroncsok;
- az ezekből összeállított termékcsomagok;
- továbbá azok a szolgáltatások, amelyek teljesítéséhez a szolgáltató ilyen új termékeket szerez be.
Ha ilyen beszerzési elem van az eljárásban, az ajánlatkérő az „első az energiahatékonyság” elvből eredő kötelezettségét az előírt konkrét követelmények alkalmazásával teljesíti. Az adott elem tekintetében ezen túlmenően nincs szükség további általános energiahatékonysági vizsgálatra.
2. lépcső: Alkalmazható uniós zöld közbeszerzési – GPP – kritérium?
Ha az áru vagy szolgáltatás nem tartozik az előző kategóriába, a következő kérdés az, hogy léteznek-e rá alkalmazható, energiahatékonyságot érintő uniós GPP-kritériumok. Ilyenkor az ajánlatkérő azzal is teljesítheti a 14/A. § (1) bekezdéséből eredő kötelezettségét, hogy a műszaki leírásban legalább az uniós GPP által meghatározott alapszintű energiahatékonysági követelményeket alkalmazza.
Fontos ugyanakkor, hogy ez nem automatikus kötelezettség: az indokolás szerint az ajánlatkérő gazdasági, műszaki és társadalmi szempontok alapján mérlegelheti ennek alkalmazását.
3. lépcső: Minden más esetben: „első az energiahatékonyság”
Ha egyik speciális szabály sem alkalmazható, belép az általános elv.
Az eljárás előkészítése során ilyenkor meg kell vizsgálni és dokumentálni kell a lehetséges megoldásokat és alternatívákat, azok energiahatékonyságát és energiamegtakarítási potenciálját, ideértve annak vizsgálatát is, hogy egyáltalán alkalmazható-e releváns energiahatékonysági szempont. A vizsgálat történhet például költség-haszon elemzéssel, és műszaki, gazdasági, szükség esetén társadalmi szempontokat is figyelembe lehet venni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden közbeszerzésben mesterségesen energiahatékonysági követelményt kell találni. Egy tanácsadási szolgáltatásnál például teljesen legitim következtetés lehet, hogy nincs érdemben vizsgálható energiahatékonysági alternatíva. Ezt a következtetést azonban dokumentálni kell.
Egy eljáráson belül akár több szabály is alkalmazandó lehet
Különösen összetett beszerzéseknél fontos, hogy a három kategória nem feltétlenül az egész eljárást minősíti.
Ha például egy építési beruházás részeként olyan árubeszerzés is történik, amelyre konkrét energiahatékonysági minimumkövetelmény vonatkozik, az adott termékre ezt a speciális szabályt kell alkalmazni. Ettől azonban magára az építési beruházásra még alkalmazandó lehet az általános „első az energiahatékonyság” elv.
Egyetlen közbeszerzésen belül tehát párhuzamosan több energiahatékonysági rezsim is érvényesülhet.
Mit kell dokumentálni – és hol?
Az egyik legfontosabb gyakorlati kérdés, hogy az energiahatékonysági vizsgálatot bele kell-e írni a közbeszerzési dokumentumokba. A válasz főszabály szerint: nem.
A Korm. rendelet 14/A. § szerinti általános vizsgálat eredményét dokumentálni kell, de annak nem kell megjelennie az ajánlattevők számára hozzáférhető közbeszerzési dokumentumokban. A Kbt. 46. § (1) bekezdése szerinti dokumentálási kötelezettség teljesíthető az ajánlatkérő belső iratanyagában is.
Gyakorlati szempontból ezért megfelelő megoldás lehet például egy indító jegyzőkönyvhöz vagy előkészítő döntési feljegyzéshez kapcsolódó szabványosított energiahatékonysági adatlap.
Más azonban a helyzet, ha az ajánlatkérő valamely kivételre hivatkozik, ugyanis a kivételre hivatkozást már nem lehet az eljárás belső anyagai között „elrejteni”. Ha az ajánlatkérő azért nem alkalmazza valamely energiahatékonysági követelményt, mert például annak teljesítése műszakilag nem megvalósítható, a rendelet kifejezetten előírja, hogy ennek fennállását a közbeszerzési dokumentumokban kell alátámasztani. Ebben az esetben tehát önmagában nem elegendő egy belső indító jegyzőkönyvben szereplő mondat. Álláspontunk szerint a védhető megoldás három elemből áll:
- az előkészítés során készüljön dokumentált, összehasonlító szakmai elemzés;
- ennek lényegi következtetése jelenjen meg érdemi indokolásként a közbeszerzési dokumentumokban;
- az uniós bizottsági iránymutatás alapján célszerű lehet a következtetésre a hirdetményben is utalni.
Az elemzés alapja lehet például technológiai korlát, a meglévő infrastruktúrával való műszaki összeegyeztethetetlenség vagy más objektív műszaki akadály. Szükség esetén az értékelés előzetes piaci konzultáció eredményeire is támaszkodhat.
„Túl drága” nem egyenlő azzal, hogy műszakilag nem megvalósítható
Ez az új szabályozás egyik legfontosabb kockázati pontja.
A műszaki megvalósíthatatlanságot szűken kell értelmezni. Akkor beszélhetünk róla, ha az adott rendszer műszaki jellemzői ténylegesen megakadályozzák a követelmény alkalmazását. Az uniós iránymutatás példája szerint ilyen helyzet állhat fenn, ha egy meglévő épület hőleadó rendszere műszakilag nem alkalmas arra, hogy egy hőszivattyú a szükséges hatékonysággal működjön. A jelenlegi irányelv ugyanakkor a korábbi szabályozáshoz képest már nem nevesíti kivételi feltételként a költséghatékonyságot, a gazdasági megvalósíthatóságot, a szélesebb fenntarthatósági szempontokat vagy a megfelelő versenyt.
A magasabb ár, a gazdaságtalanság vagy a szűkebb piac ezért önmagában nem alapozza meg a műszaki megvalósíthatatlanságot. Ez a gyakorlatban különösen fontos: egy későbbi ellenőrzés vagy jogorvoslat során vélhetően nem lesz elegendő azt igazolni, hogy az energiahatékonyabb megoldás „nem érte volna meg”.
Kell ehhez külön energiahatékonysági szakértő?
A rendelet nem ír elő kötelezően nevesített energiahatékonysági szakembert, és ilyen követelmény a Kbt.-ből sem következik.Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kérdést automatikusan a felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadóra lehetne telepíteni.
A FAKSZ a közbeszerzési szakértelem biztosításáért felel; a műszaki, szakmai, pénzügyi vagy egyéb szakterületi értékelések tartalmi helyességéért nem. Összetettebb beszerzéseknél ezért indokolt lehet megfelelő energetikai vagy műszaki kompetencia bevonása, ennek azonban nem feltétlenül külső szakértőnek kell lennie.
Megfelelő lehet az ajánlatkérő saját energetikusa, energetikai szakreferense vagy üzemviteli-műszaki szervezete is, amennyiben az elkészített szakmai értékelésből egyértelműen azonosítható a vizsgálat tárgya és módszere, a következtetés objektív műszaki okokon alapul, és mindez megfelelően dokumentált. Ez azért sem puszta formalitás, mert a Közbeszerzési Döntőbizottság az eljárás megfelelő előkészítésének hiányát önálló jogsértésként is megállapíthatja, akár egy későbbi, például szerződésmódosítással összefüggő jogorvoslati eljárásban.
Mi lesz a korábbi „zöld” közbeszerzési szabályokkal?
Az új 3/A. alcím megjelenése nem jelenti automatikusan a Korm. rendelet korábbi környezetvédelmi követelményeinek háttérbe szorulását. Uniós értékhatárt elérő eljárásoknál főszabály szerint a 3. és a 3/A. alcímet együttesen kell figyelembe venni.
Két fontos kivétel van:
- IKT-eszközök esetében, ha az ajánlatkérő a 3/A. alcím szerinti energiahatékonysági követelményt alkalmazza, nem kell külön a 11. § szerinti környezetvédelmi követelmények valamelyikét előírnia;
- képalkotó berendezéseknél ugyanez érvényesül a 12. § tekintetében.
Uniós értékhatár alatt ugyanakkor továbbra is a rendelet megfelelő környezetvédelmi előírásai szerint kell eljárni.
Nem csak az előkészítésre kell figyelni
Az új szabályozás további olyan kötelezettségeket is tartalmaz, amelyek könnyen kimaradhatnak egy kizárólag a műszaki leírásra koncentráló megfelelési ellenőrzésből.
Energiahatékonysági célú beszerzésnél vizsgálni kell a hosszú távú energiahatékonyság-alapú szerződés – EnPC – megkötésének megvalósíthatóságát, emellett a 3/A. alcím alapján lefolytatott eljárás eredményeként megkötött szerződés energiahatékonyságra gyakorolt hatásáról információt kell közzétenni az eredménytájékoztatóban.
Különösen fontos a szolgáltatásmegrendelések szabálya is, amely alapján az uniós értékhatárt elérő szolgáltatási szerződésekben olyan kikötést kell szerepeltetni, amely szerint a nyertes ajánlattevő a teljesítés során a rendelet szerinti követelményeknek megfelelő termékeket használ, amennyiben azokat részben vagy egészben kifejezetten a szerződés teljesítése érdekében szerzi be. A szabály tehát a teljesítés érdekében beszerzett új termékekre vonatkozik.
Hogyan lehet mindezt kezelhetővé tenni?
Az új szabályozás első látásra jelentős többletadminisztrációt eredményezhet. Megfelelően kialakított belső folyamattal azonban a megfelelés jelentős része standardizálható. Hat praktikus eszköz bevezetését tartjuk célszerűnek:
- Beszerzési tárgy szűrőmátrix, amely már az eljárás indításakor meghatározza, hogy melyik energiahatékonysági szabályrendszer alkalmazandó.
- Energiahatékonysági előkészítő adatlap az általános „első az energiahatékonyság” elv dokumentálására.
- Szabványos műszaki leírási szövegblokkok a visszatérő beszerzési tárgyakhoz.
- Standard szerződéses klauzula az uniós értékhatárt elérő szolgáltatási szerződésekhez.
- Kivételkezelési sablon a műszaki megvalósíthatatlanság strukturált vizsgálatához és indokolásához.
- Eredménytájékoztató-sablon az energiahatékonysági hatásra vonatkozó adatok megfelelő rögzítéséhez.
A lényeg: az energiahatékonyság már az előkészítés része
A változás valódi jelentősége nem elsősorban abban áll, hogy újabb kötelező műszaki paraméterek kerültek a közbeszerzési szabályozásba. A lényeg ennél szélesebb: az energiahatékonysági szempontok vizsgálata az uniós értékhatárt elérő közbeszerzések előkészítésének önálló, dokumentálandó részévé vált.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a megfelelés nem intézhető el az eljárás megindítása előtt egyetlen kipipált kérdéssel. Az ajánlatkérőnek először azonosítania kell az érintett beszerzési elemeket, meg kell határoznia az alkalmazandó szabályt, szükség esetén el kell végeznie az alternatívák vizsgálatát, megfelelő szakértelmet kell biztosítania, a kivételeket pedig érdemben alá kell támasztania.
A rendelkezések csak 2026. július 25-én léptek hatályba, ezért a 3/A. alcím alkalmazásával kapcsolatban kialakult hazai döntőbizottsági gyakorlat egyelőre nem áll rendelkezésre. Éppen ezért a kezdeti időszakban különösen indokolt a dokumentálási kötelezettséget nem formalitásként kezelni, és kétséges esetben a védhetőbb, részletesebb előkészítést választani.
Az új szabályozás tehát nem feltétlenül jelent minden eljárásban bonyolult energiahatékonysági elemzést. Azt viszont igen, hogy minden uniós értékhatárt elérő közbeszerzésnél tudatosan végig kell gondolni: vonatkozik-e rá energiahatékonysági követelmény, és ha igen, pontosan melyik.
