Vis maior a szerződések teljesítése során a koronavírus tükrében

2020. március 16.
Az alábbiakban azt kívánjuk a koronavírus miatt kialakult közegészségügyi helyzetre figyelemmel bemutatni, hogy a magyar jog szabályai alapján általánosságban mikor lehet „vis maiorra” hivatkozással mentesülni a szerződésszegésből eredő kártérítési felelősség alól.

Azt elöljáróban is hangsúlyozzuk, hogy ezen összefoglaló célja mindössze az általános szabályok ismertetése, valamint egyes szempontok bemutatása annak érdekében, hogy támpontul szolgáljanak az olvasók számára, azonban a vis maiornak minősülést mindenképp esetileg, szerződésenként kell vizsgálni az összes releváns körülmény – ideértve az esetlegesen irányadó speciális ágazati jogszabályokat is – figyelembevételével. 

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:142. §-a a szerződésszegéssel okozott károkért fennálló felelősség szabályai kapcsán az alábbiakat rögzíti:

„Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.”

A szerződésszegésért a Ptk. alapján a felelősség akkor áll fenn, ha a károsult bizonyítja a szerződésszegést, mint károkozó magatartást, a kár tényszerű felmerülését, mértékét, továbbá a kár és a szerződésszegés közötti ok-okozati összefüggést. Ehhez képest az, aki a szerződésszegést elkövette, a felelősség alól kimentheti magát, ha mindhárom, az idézett rendelkezés második mondata szerinti feltétel együttes fennállását bizonyítja. 

Az alábbiakban ezen feltételeket vizsgáljuk meg részletesebben.

  1. A szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül eső körülmény

Csak olyan esemény, körülmény alapján állapítható meg a kárfelelősség alóli mentesülés, mely a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül merül fel. Az ellenőrzési körön kívüli, a szerződésszegő fél által nem befolyásolható körülménynek alapvetően az a körülmény minősül, amelyre e fél nem képes hatást gyakorolni, azonban önmagában az, hogy a fél az adott körülményt nem képes befolyásolni, arra nem képes arra hatást gyakorolni, még nem feltétlenül jelenti, hogy az adott körülményt ellenőrzési körön kívül esőnek kell tekinteni. 

Az Új Ptk. Tanácsadó Testület véleményt adott ki arról, hogy a Ptk. 6:142. § alkalmazásában hogyan kell értelmezni az „ellenőrzési körön kívül eső” mentesülési okot, illetőleg lehet-e ellenőrzési körön belüli az olyan objektív körülmény, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható. Eszerint az „ellenőrzési körön kívül eső” mentesülési okot a jogalkotói szándék szerint nem felróhatósági alapon kell megközelíteni, azaz az semmiképpen sem a „gondos ellenőrzés” vagy a felróhatóság számít. E körben a vélemény a következőket rögzíti: „Önmagában az, hogy a szerződést megszegő fél az adott körülményt nem képes befolyásolni, illetve nem képes arra hatást gyakorolni, nem eredményezi azt, hogy a körülményt ellenőrzési körön kívül esőnek kell tekinteni. Ebből következően ellenőrzési körbe eső lehet az olyan „belső” objektív körülmény is, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható.”

Ennek megfelelően tehát a Ptk. a „belső vis maior” esetében – ami alatt alapvetően olyan, a szerződésszegő által nem befolyásolható és gondos ellenőrzéssel sem elhárítható esemény, körülmény értendő, mely a tevékenységi körébe esik – nem teszi lehetővé a felelősség alóli mentesülést, így a szerződésszegő fél a kártérítési felelősség alól csak akkor mentesül, ha az elháríthatatlan körülmény az ellenőrzési körén kívül esik.

A szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül eső körülményeket tételesen nem lehet felsorolni, azonban bizonyos típusokat ki lehet emelni. 

  • A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása elsődlegesen ilyen körülményként hivatkozik a vis maior „hagyományos eseteire”, azaz a természeti katasztrófákra – földrengés, tűzvész, aszály, fagykár, árvíz, szélvihar, villámcsapás stb. –, melyek közé besorolja a járványt is. 
  • Ezen túl ebbe a körbe tartoznak a jelentős kihatású politikai-társadalmi események mint például a háború, forradalom, felkelés, szabotázs, közlekedési útvonal (repülőtér) lezárása, de ide sorolhatók meghatározott állami intézkedések, úgymint a behozatali-kiviteli tilalmak, devizakorlátozások, embargó, bojkott és hasonlók. 
  • Az ellenőrzési körön kívül eső körülmények körébe tartozhatnak adott esetben a súlyos üzemzavarok, valamint a szerződésszerű teljesítést lehetetlenné tevő radikális piaci változások (mint drasztikus árrobbanás, a fizetés pénznemének rendkívüli meggyengülése stb.), azonban nem sorolhatók ide a fentiekben már említett „belső vis maior” esetei, így különösen a saját üzemi rend szervezési vagy egyéb zavara, az alkalmazottak magatartása, piaci beszerzési nehézségek és a hasonló esetek. E vonatkozásban kiemelendő még a Bécsi Vételi Egyezménnyel kapcsolatos bírói gyakorlat, melyet irányadónak tekinthetünk és mely alapján az árubeszerzési nehézségek csak akkor tekinthetők a fenti körbe tartozó esetnek, ha az adott termék teljesen eltűnt a piacról, azaz mindaddig, amíg az áru akár veszteséggel is, de beszerezhető, addig az ilyen nehézség nem szolgál alapul az ellenőrzési körön kívül eső körülmények fennállásának megállapításához.
  1. Előre nem láthatóság

A felelősség alóli kimentés második feltétele, hogy a szerződésszegő fél számára az a) pont szerinti, a saját ellenőrzési körén kívül felmerülő körülmény „a szerződéskötés idején objektíve ne legyen előre látható”. Az „előreláthatatlanságnak” a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményre, nem pedig a szerződésszegés következményeire kell vonatkoznia. 

A kártérítési felelősség alóli nem mentesít a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül felmerülő teljesítési akadály sem, ha azzal neki a szerződés megkötéskor számolnia kellett. Annak megítélése szempontjából, hogy mennyiben számolhat adott szerződő fél a saját ellenőrzési körén kívül felmerülő körülménnyel, azt kell figyelembe venni, hogy „a szerződésszegő fél helyzetében lévő személyek mércéjével mérve” egy észszerűen eljáró személy ilyen eset bekövetkezésével számolhatott-e. Nyilván e vonatkozásban figyelemmel kell lenni a köztudomású ismeretekre, a szektorális sajátosságokra, vagy éppen arra, hogy a később szerződésszegésbe eső fél például adott tevékenységre szakosodott cégként milyen információk megszerzésére, milyen szintű kockázatelemzésre volt vagy lett volna köteles, de tekintettel kell lenni arra is, hogy a másik fél milyen információkat adott át neki a szerződéskötést megelőzően.

A Ptk. miniszteri indokolása kifejezetten rögzít is olyan esetet, mely a jelenlegi járványügyi helyzet miatti, vis maiorra hivatkozással kimenteni kívánt szerződésszegések szempontjából is figyelembe veendő lehet; nevezetesen, amennyiben a teljesítési akadály közlekedési útvonal lezárása vagy állami intézkedés és azzal „a kötelezettséget vállaló félnek a szerződés megkötéskor objektíve, azaz a szerződésszegő fél helyzetében lévő személyek mércéjével mérve, számolnia kellett”, akkor az ilyen, a fél ellenőrzési körén kívül felmerülő teljesítési akadály sem ad okot a felelősség alóli mentesülésre. 

A jelen, b) pont szerinti feltétel kapcsán kiemelendő, hogy az előreláthatóságot kifejezetten a szerződéskötés időpontjára vetítve kell vizsgálni.

  1. Elvárható volt-e a körülmény elkerülése vagy a kár elhárítása

A kimentésnek a harmadik konjunktív feltétele, hogy ne legyen elvárható a szerződésszegő féltől, hogy a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményt elkerülje, vagy annak „kár-következményeit” elhárítsa.

Lényeges, hogy e feltételt – ellentétben a b) pont szerinti előre nem láthatósággal – a szerződésszegés időpontjában kell vizsgálni.

 

A fenti – talán kicsit száraz – levezetés alapján látható tehát, hogy ahhoz, hogy vis maiorra hivatkozzon valaki, illetve e hivatkozás a szerződésszegő felet mentesítse a szerződésszegés jogkövetkezményei alól, egyáltalán nem elég a köztudomású járványügyi, közegészségügyi helyzetre, távoli országokban fennálló általános kereskedelmi korlátozásokra stb. utalni, hanem érdemben és tételesen vizsgálni kell a fentiekben részletezett konjunktív feltételek megvalósulását.

A fentieket összegezve – és nagyon leegyszerűsítve – tehát azt kell vizsgálni, hogy 

  • a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül merült-e fel az adott körülmény (mely nem minősülhet „belső vis maiornak”), és
  • a szerződésszegő fél helyzetében lévő személyek mércéjével mérve számolnia kellett-e az adott körülmény felmerülésével a szerződéskötés (!) időpontjában, valamint
  • a szerződésszegő féltől a szerződésszegés időpontjában (!) elvárható volt-e az adott körülmény elkerülése vagy a kár elhárítása.

Amennyiben a három kérdés bármelyikére nemleges a válasz, akkor a kárfelelősség alóli kimentés nem lehetséges.

Általában gyakori, hogy a szerződésszegő fél köztudomású és a közgondolkodás alapján vis maiornak minősülő eseményekre hivatkozik a teljesítése akadályoztatása bejelentésekor, azonban mindkét félnek az az érdeke vis maiorra hivatkozás esetén, hogy a saját szemszögéből érdemben megvizsgálja, hogy a Ptk. szerinti konjunktív feltételek mennyiben állnak fenn, illetőleg az adott szerződésben a vonatkozó rendelkezések pontosan mit írnak elő. Az elkövetkező hónapokban is várhatóan sok esetben a leggyakoribb hivatkozás a szerződésszegő fél részéről a szerződésszegése okaként a „koronavírus helyzet” miatti teljesítési késedelem vagy meghiúsulás lesz. Ilyenkor a feleknek a fenti kérdéseket kell magukban feltenni a vis maiorra hivatkozó „kimentési kérelmük” benyújtása, illetőleg annak „elfogadása”, tudomásulvétele előtt. Annak érdekében, hogy a „kimentési alapkérdésekre” bármelyik fél – a saját szempontjából – alapos választ adhasson, érdemben meg kell vizsgálnia például, hogy 

  • pontosan mik a vis maior eseménnyel érintett termékek, szolgáltatások; 
  • a termékeket mikor és honnan kívánta beszerezni, illetve a szolgáltatásokat mikor és hogyan kívánta nyújtani a szerződésszegő fél (ideértve az alvállalkozók igénybevételét is); 
  • pontosan melyek azon – pl. kormányzati – intézkedések, kereskedelmi korlátozások, amelyek a késedelmet, meghiúsulást okozták kifejezetten az érintett termékek, szolgáltatások vonatkozásában;
  • milyen intézkedéseket és mikor tett a szerződésszegő fél, hogy a termékek leszállítása, szolgáltatások nyújtása szerződésszerűen megtörténhessen és ez mikor és miért hiúsult meg (pl. más gyártótól/piaci szereplőtől az adott termék a teljesítési határidőn belül miért nem volt beszerezhető).

(E szempontok, „orientáló kérdések” kapcsán kiemeljük, hogy azokat a jelen anyagban kifejezetten csak példálózó jelleggel, támpontként rögzítettük, így az adott szerződés sajátosságaira, vis maiorral kapcsolatos rendelkezéseire figyelemmel történő vizsgálat elvégzése szükséges minden esetben.)

Álláspontunk szerint a szerződésszegő félnek elemi érdeke, hogy a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülmény általa történő bejelentésekor érdemi, az ok-okozati összefüggéseket bemutató, a felelősség alóli kimentést megalapozó levezetést bocsásson a másik fél rendelkezésére az érveit alátámasztó dokumentumok, információk csatolásával együtt. A másik oldalról nézve, a szerződésszegést elszenvedő félnek ugyanezen igazolások, alátámasztások megkövetelése áll az érdekében. (Ez különösen igaz a közbeszerzés alapján kötött szerződésekre, figyelemmel a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény 142. §-a rendelkezéseire, illetőleg igen nagy jelentőséggel bír a támogatásból megvalósuló beruházások esetén, melyek szerződései jellemzően egyébként is közbeszerzés alapján köttetnek, azonban a támogatás részleges vagy teljes elvesztésének lehetősége e problémakörnek egy másik aspektusa.)

Az általánosságban is mindenképp indokolt, hogy a felek a szerződésekben a vis maior események bekövetkezése esetén irányadó szabályokat, eljárásrendet minél pontosabban rögzítsék, mely kapcsán figyelembe kell venni, hogy a Ptk. elemzett rendelkezése diszpozitív szabály, azaz a felek attól eltérhetnek, tehát rögzíthetők olyan szerződéses rendelkezések a kimentési lehetőségek kapcsán is, melyek a Ptk.-ban foglaltaktól eltérnek (lehetnek akár szigorúbbak, akár megengedőbbek). Az ilyen rendelkezések lehetnek kölcsönösek, mindkét félre azonos tartalommal irányadók, de az aszimmetrikus szabályozás lehetősége sem kizárt. Mindezzel azonban óvatosan kell bánni annyiban, hogy a túl egyoldalú és indokolatlanul szigorú szerződéses rendelkezések szerepeltetése esetén a jóhiszeműség és tisztesség, valamint a joggal való visszaélés tilalma Ptk.-ban rögzített alapelveinek sérelme, illetőleg a Ptk. szerinti érvénytelenségi okok felmerülése az ilyen rendelkezések érvénytelenségének megállapítását is eredményezheti. 

Ügyfélkapu

Jelszóemlékeztető
további híreink

Aktuális

Felnőttképzések a veszélyhelyzet idején - megjelent a kormányrendelet!

Felnőttképzések a veszélyhelyzet idején - megjelent a kormányrendelet!

2020. március 27.

A Magyar Közlöny 20/55.számában megjelent 70/2020. (III. 26.) Korm. rendelet, amely rendezi a felnőttképzések szabályait a jelenlegi veszélyhelyzetben

bővebben
Közbeszerzések a koronavírus elleni védelem érdekében

Közbeszerzések a koronavírus elleni védelem érdekében

2020. március 26.

5 db hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás nyomán szerződött különféle védőeszközökre, fertőtlenítőszerekre a Semmelweis Egyetem.

bővebben
Megjelent a Közlönyben a Kbt. módosítás!

Megjelent a Közlönyben a Kbt. módosítás!

2019. december 19.

A Magyar Közlöny 208. számában (2019. december 18.) megjelent a 2019. évi CXX. törvény a közbeszerzésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról.

bővebben
7 hatósági útmutató aktualizálásáról döntöttek

7 hatósági útmutató aktualizálásáról döntöttek

2019. november 27.

7 útmutató aktualizálásáról döntött 2019. november 20-án a Közbeszerzési Hatóság keretében működő Tanács.

bővebben